A békésen, az egész család jelenlétében elk&o

   A békésen, az egész család jelenlétében elköltött Újévi vacsorát hirtelen megzavarta az a tény, hogy Tolya papa, úgy ahogy volt, még öltöny-nyakkendőben, felugrott az asztaltól lecsapta a kés-villát a tányérja mellé, és elindult az ajtó felé, az előszobába.-Tolecska te hová mégy? - kérdezte Izus, meghökkenve felnézve a tányérjából. -Mindjárt jövök. - zárta rövidre a beszélgetést a családfő, és intett, hogy maradjanak ülve. -Papa rosszul vagy? - szólt utána aggodalmaskodva Olga, készen arra, hogy felpattanjon, ha kell. -Nem! - szólt vissza az öreg az ajtóból. - Maradsz, eszel. -Jó, de ne segítsek? -Nem kell, fiam, boldogulok magam is. Olga vállat vont, és ismét a vacsorájára koncentrált, néhány szóval nevelgetve közben kislányát is.       - Szívem, zöldséget is egyél, ne csak a húst. A kislány bólintott, bekapva szó szerint két kis darab répát, majd ismét a hússal kezdett barátkozni. -Mit csinál ez már megint? - morfondírozott Iza, ahogy az előszobából némi csörgés-zörgés hallatszott. Tolya ezek szerint valamelyik előszoba szekrényből pakol kifelé, de miért? És miért pont vacsora közben? -Mit keresel? - kiáltott ki Izus, megelégelve a dolgot. -A fiatalságát. - vigyorgott az eddig irgalmas csendben vacsorázó Ványa, de ezt a magas labdát már nem hagyhatta leütés nélkül. -Ivan. - mordult rá Izus. - Viselkedj, kisfiam. Tosha, gyere már és egyél, mi lelt már? -Megvan. - jelent meg Gyatlov ismét a szobában, de nem az asztalhoz igyekezett, hanem a szoba másik végébe a békésen ragyogó szépen feldíszített fenyőhöz, melyen az a nyavalyás fényfűzér egész halkan még most is a karácsonyi dal egyveleget ismételgette, fejhangon de halkan, azonban ahhoz így is épp elég hangosan, hogy behatoljon az ember tudatának legmélyébe, és ott zavarokat okozzon. Gyatlov elvtárs úgy érezte, ezt ő nem lesz képes tovább elviselni kedves családja körében sem, ha Újév van, ha nem. Iza most látta meg, hogy a szerszámos táskája van nála. -Tosha te hülye vagy? Újév este neked mi villanyszerelni valód van, azt mondd meg? A faterre rájött a sztahanovista öt perc. - vihogta el magát Ványusa. - Az öreg élni nem tud az energiaipar nélkül egy napot se. Az erőmű hősi halottja lesz.-Vanuska! Ne legyél bunkó. - bökte oldalba öccsét Olga. -Jó, azt nem mondtam, mikor. -Ványa. - morgott Iza is. - Ilyennel nem tréfálunk, hányszor megmondtam neked, kisfiam. -Fogd be kisfiam a nagy szádat, jó? - ült le Tolya bácsi a jolka mellé. - Tedd magad hasznossá, Ivan Anatoljevics, ÉS kapcsolj világítást, mert áramtalanítom a fényfűzért. Mivel a szobát eddig csak a fa égősora világította meg, hogy romantikus hangulatot adjon a vacsorához, szükség lett a lámpa fényére. -Mi baj Tosha, csak nem zárlatos? - kérdezte a családanya aggódva. -Á, akkor már égne a fa. - válaszolt Ványus, jól képzett tanonchoz méltóan. - Vagy leverte volna a biztosítékot, mint vak a poharat. -Ványa ne ízetlenkedj már, elég volt. - szólt rá rutinból kisebbik fiára Izabella. -Mit csinálsz, Nagyapa? - kérdezte elkerekedett szemmel Anicska, ahogy látta, hogy nagypapája leveszi az égősor kapcsolódobozának a tetejét, majd valamit matat benne. Tolcsi bácsi nem tudott érdemben reagálni unokája kérdésére, ugyanis a kicsavarozott mini csavarokat jó szakember módjára mindig a szájában tartotta, hogy ne tudjanak elgurulni. -Papa te most komolyan szétszedted? - képedt el Olga. -Mmmhmm. - hümmögött Anatolij Sztyepanovics a csavarokkal a szájában. -Volt szíved? - tipegett közelebb Iza szörnyülködve. - Hiszen ma vettük a Szivárványban, vadonat új…-Nem szív kell ehhez, hanem drótvágó. - okfejtett Tolya bácsi, miközben diadalittasan visszacsavarozta a doboz fedelét, és visszadugta az égősort a konnektorba. Felvillantak az égők, és ragyogtak, a zene azonban megszűnt. -Tosha, most miért kellett tönkretenni a zenélőkéjét te hülye vagy? -Ez a rohadvány szar nekem nem vinnyog tovább. - jelentette be Tolya bácsi olyan határozottsággal, amire csak egy Anatolij Gyatlov képes. -Jaj, Tolya, nem hiszem el, hogy neked az ünnepi asztalnál ezzel kell foglalkozni. Ráadásul miért teszed tönkre a gyerek ünnepi hangulatát? -Mer tönkre van téve? - kérdezte Gyatlov, Anicska felé intve, aki éppen semmit nem törődött a némaságra kárhoztatott, és egy karthauzi szerzetessel sorsközössége kényszerített fenyőégősorral, hanem éppen az ajándékba kapott hófehér plüss cicáját ölelgette.  -Tejszín kér szépen mamasütit. - fordult a kislány Iza felé, továbbra sem hiányolva a fa által fejhangon vinnyogott karácsonyi egyveleget. -Tejszínnek hívják? - kérdezte Iza mosolyogva, és indult, hogy kiszolgálja az újsütetű képzeletbeli barátot. -Na, le van tudva. - vont vállat Gyatlov elvtárs. - Az ajándékozást végignyervogta, egy szavatok nem lehet most már. Tűrtem én ameddig tudtam, de mivel fixre van kötve, kikapcsolni természetesen nem lehet, csak halkítani. Nekem ez még így is hangos volt. -Hát tényleg brutál vinnyogással volt. - vont vállat Vanuska is. - Kösz fater. -Hát azt hittem nagyobb sikere lesz. - kuncogott most már Olga. - A Szivárványban sorban álltak érte, mert újdonság. -Újdonság hát, a tömegpusztító fegyverek új alfaja. - ült vissza a családfő is a helyére. -Bolond. - legyintett Iza, most már ő is kuncogva, majd helyet foglalt, hogy most már nyugodtan folytathassák a vacsorát- zavaró tényezők nélkül. -- source link

More pics about