illusztráció sorozatom Knud Rasmussen : Thulei utazás (1921-1924) c. könyv
illusztráció sorozatom Knud Rasmussen : Thulei utazás (1921-1924) c. könyvének “Uanguaq. Monda egy gyilkosról” fejezetéhezmy illustration series for Knud Rasmussen’s Fifth Thule travel book (1921-1924) “Uanguaq. Legend of a killer” episode“Sátrainktól mindössze pár óra járásra, lent a parton, ahol a Kazan sodró árja hömpölyög, magányos sír domborodik: az elmúlt télen lejátszódott nem mindennapos szerelmi dráma záróköve. Élt a Hikoligjuaq déli partján egy fiatal és bátor rénszarvasvadász. Uanguaqnak hívták. Minden évben sok-sok rénszarvast ejtett el, de magányos volt és nem volt senkije, aki sátrában a tüzet felszítsa és fazékban az ételt megfőzze, mire fáradtan és éhesen megtért a hosszú vadászatból. A többi családtalannal együtt kénytelen volt a rendszertelen közös étkezéseken részt venni, és soha nem jutott osztályrészéül az az öröm hogy saját sátrában, a puha prémtakarókon heverészve várja, míg egy gondos feleség a zsírtól illatos, öblös fatálon elébe tálalja a forrón párolgó hússzeleteket. Még csak kilátás sem volt rá hogy Uanguaq valaha is megnősülhet, a táborban nem volt korban hozzáillő nő, akit megkérhetett, idegen törzsnél pedig hiába próbált volna szerencsét, hiszen hogyan is kívánhatta volna, hogy bármelyik szülő olyan férfihoz adja a lányát, akinek nincsenek szülei. Éppen ez volt Uanguaq szerencsétlensége: nem volt családja, nem voltak fivérei akik tekintélyt szereztek volna neki a kicsiny közösségben, ahol élt, mit ért hát hogy minden férfifoglalatosságban ügyesebb volt legtöbb társánál. Ugyanezen a településen élt két fivér: mindkettő házasember. A fiatalabbiknak szép ifjú felesége volt, aki Uanguaq-al együtt nőtt fel. Ha véletlenül összetalálkoztak, sokáig beszélgettek, talán valamivel hosszabban is, mint ahogyan az illem megengedte, és amikor elváltak, Uanguaq kétszeresen nehéznek érezte a nyomasztó egyedüllétet. Szörnyű gondolatok gyötörték, melyektől maga is megijedt. Ha a nyugtalanság megrohanta, fogta a puskáját és kiment a pusztaságba, mialatt a többiek pihenőre tértek. Ezeken a kószálásokon nemigen ügyelt a vadra, az is inkább véletlen volt hogy a fegyverét magával vitte, céltalanul kóborolt a tundrán, nyugtalanul, mintha csak levegő után vágyna. Így űzte lelkét a nyomasztó gond, míg másnap a hősiességtől eltikkadva egy szikla árnyékában összeroskadt és álomba merült. “ -- source link
#illustration#storytelling#oldbook#nunavut#arctic