A lemmingek apró, pocokszerű rágcsálók akik vsz. a jégkorszak ala

A lemmingek apró, pocokszerű rágcsálók akik vsz. a jégkorszak alatt vándoroltak át olyan szigetekre mint pl Grönland vagy Novaya Zemlya és legjobban ma is a zord éghajlatú arktikus területeken érzik magukat. Vándorlásuk oka az új, táplálékban gazdag területek meghódítása. Sokszor több száz méter széles sávban vonulnak. A legenda szerint önygyilkos módra tömegesen vetik magukat a tengerbe. A vándorló lemmingeknek vezére van, a  vezérállatot vakon követi az egész populáció. Ennek oka azonban éppen a túlélés utáni hajsza, mivel folyókon, tavakon is könnyűszerrel átkelnek a tengerekkel rendszerint már nem bírnak el.illusztrációm Aage Gilberg : Sok eszkimó, egy orvos c. könyvének (1943) “tavasz” fejezetéhez“A vándoregeret -más néven lemmingnek is nevezik- nagyon nehéz elevenen elfogni. Sokan úgy próbálkoztak, hogy nagy kiterjedésű -egész földalatti városrészre emlékeztető- barlangokat ástak ki. 1936-ig, különös türelemmel, mindenféle furfanggal sikerült csak kelepcébe csalni ezeket az állatkákat. Vadászat közben jó vastag kesztyűt kell felhúzni, különben összeharapdálták az ember kezét. Egyszer a napos mezőn sétálgatva, halk dudorászás közben kerestem valami növényt s egyszerre csak meglepetve láttam, hogy az egerek előjönnek a lyukaikból és csodálkozva hallgatják a nyilván még sosem hallott hangokat.. Hangosabban énekelve közelebb mentem hozzájuk és leültem az egyik nagyobb rejtekhelyük előtt. Első percben eltűntek a föld alatt. Én azonban tovább dudolgattam, mozdulatlanul ülve és íme, megiont megjelentek.Mihelyt megmozdultam, újra eltűntek a föld alá.  Ekkor a két kezemet óvatosan csapdaképen az egyik kijárati lyuk mellé tettem és tovább énekeltem mozdulatlanul, majd fütyörészésre fogtam a dolgot. Egy félóra elteltével annyira hozzám szelidűltek az állatok, hogy két kitárt tenyeremet sikerült összezárni az egyik körül.  Igen nagy türelem kellett hozzá. Új módszereken gondolkodtam. Rájöttem,hogy jobb csalogtó zenét nyújthatok nekik, kevesebb fáradtsággal. Gramofont helyeztem a lyukak elé, rátettem Jan Kiepura “Heute nacht oder nie” lemezét. Nem csalódtam az állatok kitűnő ízlésében. Előjöttek a lyukakból, két hátsó lábukra emelkedtek, melső lábaikat pedig összeütötték, mintha tapsolnának. Hiába, a művészet csodákat művel. Most már egyre másra sikerült összefogni őket. A hosszú úton hazafelé aztán annyira összebarátkoztunk, hogy fel és alá futkároztak a karomon és megtelepedtek a könyökömön és a vállamon. Más emberekkel szemben azonban  bizalmatlanok maradtak, morogtak és haraptak ha idegen közeledett hozzájuk (…)” -- source link
Tumblr Blog : nkn1.tumblr.com

More pics about