llusztrációm Dr Kalmár Gusztáv : Ismeretlen népek, névtele

llusztrációm Dr Kalmár Gusztáv : Ismeretlen népek, névtelen földek c. könyvének  Livingstone utolsó nagy útja és halála c. fejezetéhez.“ Stanley, látva hogy Livingstonet nem tudja visszavinni, elhatározta, hogy azon az úton amelyen jött, hazatér. Livingstione is csatlakozott hozzá. (…) 1872 dec. 26-án indultak meg és február 18-án érkeztek Unyanyembe (…). Itt átadta Stanleynek eddigi tanulmányait lepecsételve és számos levelet, gyermekeihez, ismerőseihez. Stanley egy hónap múlva elbúcsúzott Livingstonetól és Unanyembet elhagyta. Livingstone embereivel egy darabig elkísérte, majd a két felfedező elvált egymástól. Egyik sem gondolta, hogy ez az utolsó eset, hogy látták egymást.Mindegyiket bizonyos megelégedettség fogta el. Livingstone örült a segítségnek, amelyet kapott és amlyet még várt, Stanley örült, mert ha nem is tudta Livingstone-t kiriagadni Afrika földjéről, mégis megtette, amivel megbízták és viszi magával a várva-várt híreket. Unanyembe határában utólszor fogott kezet a két férfi: a felkelő és a lenyugvó nap. Az egyik pályájának már utolsó ezermérföldjeit járta, a másik most tette meg az első ezret, hogy azután még ezret és ezret adjon hozzá.Stanley csapata eltűnt a keleti erdősségekben, hogy utat törjön az Indiai-óceánig, Livingstone embereivel nyugat felé fordult, hogy mérhetetlen szenvedések után körüljárja a Bangveolo-tavat, ahonnan visszafelé nem látta már többet Afrikának előtte oly kedves földjét”Dr. David Livingstone (1813–1873) skót misszionárius orvos, a Londoni Misszionárius Társaság tagja, Közép-Afrika kutató. Ő volt az első európai, aki megpillantotta a Viktória-vízesést, melyet a brit uralkodóról, Viktória királynőről nevezett el. Livingstone a 19. század végi viktoriánus Nagy-Britannia talán legnépszerűbb nemzeti hőse volt. Misztikus helyzete számos, egymáshoz szorosan kapcsolódó tényező következtében alakult ki: a protestáns misszionárius-mártír, a munkásosztály soraiból kiemelkedett ifjú, a tudományos kutató és felfedező, a birodalmi reformer, a rabszolgaság ellen küzdő harcos és a birodalmi gazdasági érdekek védelmezője. Megszállott kutatóként a Nílus forrását kereste, kutatásai a klasszikus európai földrajzi felfedezések és az afrikai földrészre történő európai gyarmati behatolások betetőzését jelentették. Ugyanakkor misszionárius célú útjai, „eltűnése”, majd Afrikában bekövetkezett halála, az azt követő megdicsőülése és 1874-es posztumusz nemzeti hőssé avatása előmozdította számos afrikai keresztény misszió létrejöttét az Afrikáért folyó harc időszakában.[4] Sir Henry Morton Stanley (1841-1904) walesi születésű amerikai újságíró és Afrika-kutató, akit az európai szemek elől eltűnt David Livingstone felfedező utáni kutatása tett híressé.Stanley afrikai tevékenységét végig viták övezték. Idős korában sok energiát kellett arra fordítania, hogy tisztázza magát a vádak alól, amelyek szerint afrikai expedícióit erőszak és brutalitás kísérte. Azt a véleményt tulajdonították neki, hogy „a vademberek nem tisztelnek semmit, csak az erőt, a hatalmat, a bátorságot és a döntőképességet”. Halálesetekért is hibáztatták, közvetve pedig azért, hogy II. Lipót belga király megszerezte a Kongói Szabadállamot. Módszerei vitatottak de eredményei megkérdőjelezhetetlenek.a kisfiú : Kalulu (1865-1877) Stanley - egy rabszolgakereskedőtől - örökbefogadott gyermeke volt. Kalulu fiatalon halt meg, de rövid életében ellátogatott Európába, Amerikába és a Seychelle-szigetekre. Eredeti neve “Ndugu M'Hali” volt, ami azt jelentette, hogy “Barátaim testvére”. Kalulu a Congó-folyón a Livingstone vívesés egyik zuhatagánál halt meg 4 másik társával együtt, amikor kenujukat elragadta a víz. Stanley ezt a vízesést Kalulu-vízesésnek nevezte el, amely ma is ezt a nevet viseli, örök emléket állítva hű kis társának. -- source link

More pics about