60./ XII. sasfiók utca 8. Nagyon dühös lettem, amikor az antikvárius elsink&
60./ XII. sasfiók utca 8. Nagyon dühös lettem, amikor az antikvárius elsinkófálta Major Máté Egy gyermekkor és a kisváros emléke című önéletrajzának dedikált példányát. Annyira dühös lettem, hogy a Férfikor Budapesten című dedikálatlan folytatást ott is hagytam és kivágtattam a Sasfiók utcai Fenyő-villához. Már az utca neve is zseniális.Major meglehetősen keveset épített, inkább meggyőződéses kommunista, az internacionalista modern ideológusa, tanár és kiváló szakkönyvek szerzője, szerkesztője volt. Mindenféle pozícióit, titulusait és tagságait még felsorolni is hosszú volna – mindazonáltal egy szédítő karrierről tanúskodnak. A Fenyő-villa, melyet apósának és anyósának tervezett (ez is mekkora kihívás lehet…), olyan, mintha egy zippzár egy darabja lenne: kiugrókkal tagolt mind az utcai, mind a kerti homlokzat. Az utca felé ráadásul jóval zártabb az épület; roppant szimpatikus vonása, hogy az erkély alatt a földszint nincs megnyitva ablakkal az utca felé. Egyrészt ki szereti, ha minden járókelő a nappaliját bámulja a kék órában, másrészt a tapasztalat mondatja velem, hogy földszinten lakni helyből örök frusztráció forrása, hát még, ha azt a kevéske beeső fényt is elorozza holmi erkély.Kicsit szöszölni kellett a kert felé néző oldal fotózásával, mert a telek legelejére került az épület, mögötte meredeken emelkedik a lejtő és egy kocsibeálló, fészer, féltető, dzsungel fogja el a rálátást, igyekszem kattintani, de csaholó kutyák rohannak felém, a szomszédasszony bárgyún vigyorog, egy zsúrra igyekvő diákcsoport pedig nem érti, mit csinálok. Budai zsánerkép bármely átlagos vasárnapon. Azért valamit tudtam hozni, a kék ablakkereteket persze nem feltétlenül értem. A ‘80-as évek obligát csokoládébarna festésénél jobb. Egy fokkal. Szintalaprajz, fotók és ajánlott olvasmány itt. -- source link
#bauhaus#modern