83./ II. margit körút 15-17. Azt én már a kezdet kezdetén tudtam, h
83./ II. margit körút 15-17. Azt én már a kezdet kezdetén tudtam, hogy ez ilyen lesz: ragyogó napsütésben, egy túlszaturált hétvégi délutánon odamegyek a Mártíro Kúttyára (sic!) és belibbenek ennek a gyönyörű, nagyvonalú épületnek a lobbyjába, és felliftezek a hetedikre és csak gyönyörködöm. Csak a napsütés hibádzott, a hétvégi délutánokat pedig kérés nélkül is túlszaturálom a nyájas Olvasó jókedve végett. A Dugattyús háznak becézett alkotás a Hofstätter-Domány páros Dunapark háza mellett a másik, igen jól dokumentált főmű. Zokognék a gyönyörtől, ha lenne még hasonló vagy harminc ebben a városban: rafkós, finom, elegáns, és számomra pontosan a Dunapark feminin párja, éppen kisebb méreténél, zárkózottab, rejtőzködőbb megjelenésénél fogva. A Weiss Manfréd Vállalatok Elismert Nyugdíjpénztára Bérháza simul, sajnos mostanság a Margit körúti egyenszürkeségbe, de a Közmunkák Tanácsa hathatós szabályozásának hála az útszakasz akár határozottan harmonikus és nem mellesleg fényűző megjelenésű is lehetne. Ha fényűző megjelenésű lenne, talán e ház földszinti kirakatablakain sem a “fizesse be így-úgy-amúgy a villanszámláját” feliratú plakátokat kellene nézegetni. Nem baj (de, az), az én tökéletes délutánomat semmi sem ronthatja el. Megcsodálom tehát a hirtelen meglóduló Rózsadomb meredekségéből adódó ügyes szinteltolásos megoldást, ami hihetetlen dinamikát kölcsönöz az egyébként is invenciózus vonalvezetésű lépcsőháznak. A két dugattyú, azaz az üveghengerben közlekedő eredeti liftek pedig éppen kiteszik azt a finom hangsúlyt, amitől az egész konstrukció lebegővé válik. Szépen bele is szédülök, ahogy ezt a hetediken végiggondolom és egyszerre processzálom a látványt is. A közös terekben létrejövő áramlás rokonítja Wright építészetével a házat; külső megjelenését tekintve pedig a rendelkezésére álló tér harmonikus, ötletes kitöltése jellemzi. A Budapest Városképpen alaprajzán igen szépen látszik, hogy ez itten egy bömbi kis H-betű, itt-ott finoman lekerekítve. Az egészen keskeny lépcsőházból 3-3 ajtó nyílik, valamint még két pár egy kis gazdasági folyosóra, amely egy gazdasági előtérbe, majd onnan a konyhába torkollik. Milyen szerencsés, hogy a cselédnek nem is kellett naccságával találkoznia, amikor az emeleti szemétledobó felé közlekedett például. Ugyanakkor a luxust finomabban jelzik a 30-as évek által kedvelt alapanyagok is: a travertin (külső burkolat), szines linóleumszőnyeg, márvány (belső burkolatok), a Luxier üveglencsés felülvilágító, krómacél. Csőkorlátos és zárt mellvédes erkélyek, több terasz, sávablakok, egyedileg tervezett világítótestek, kajütablakos, lekerekített és hangsúlyosan keretezett ajtók jellemzik a házat, a kerekded és vonalas közötti dinamikus egyensúly csaknem olyan eszményi, mint Hámori Hamburger Mackósajtja esetében. S ha már a túlparti Kánaánt ilyen gyakran felemlegettem, egy némileg messzebre vezető kérdés: vajon tud-e, akar-e Víziváros Buda Újlipóciája lenni? Vagy a budai reakció megvalósításához ez túl heterogén és széttagolt városrész? Két üvegliftezés között, elnézve a lakások előtt parkírozó kerékpárokat, úgy éreztem, joggal merült fel újra a kérdés. Szerintem nem kérek sokat: őrizze a kék Dunát két yuppie-hipster városrész és Budapest, állítom, boldogabb város lesz. -- source link
#modern#wright#organic design#burkolat