81./ VII. síp utca 17. Kis-Jeruzsálemben menekültem az eső elől és beugrot
81./ VII. síp utca 17. Kis-Jeruzsálemben menekültem az eső elől és beugrottam ebbe a kapualjba, aztán csak vártam és vártam, hogy beszökhessek a lépcsőházba, míg végetér a zivatar. Három leány (mint a mesében) jött hamarost (mint a mesében) és az egyikük amint nyitotta a kaput, így szólt: “megérkeztünk az egyiptomi sírkamrába” (ez már inkább az Amerikai istenekre hajazott). És tényleg. Garantálom, hogy a Síp utca 17. a főváros egyik legnyomasztóbb háza, Löfflerek ide vagy oda. A négyemeletes bérházat egy nadrágszíjtelekre emlékeztető parcellára húzták fel, következésképp minden egyes négyzetcentiméterét kihasználta a tervező. Itt tényleg egymás szájában élhettek-élnek az emberek, és ennek láttán még Eva Mihály Amichay sem csapná össze a tenyerét, hogy “ejj, micsoda helyre közösségi tér” – vagy hát; fene tudja, elképzelhető az a konstrukció, amitől az egyiptomi sírkamra élhetővé tehető. Feltételes mód. Sok-sok feltételes mód. Következésképp állati romantikus a szűk Síp utcában a Burger János számára épített bérház, az építtető monogramját őrzi még a lépcsőház néhány csiszolt üvegtáblája. Ami eléggé tetszik, az a szimbólumok játékos tobzódása: a gyönyörű kovácsoltvas kapun a Magyar népmesék pintyőkéi dalolnak matyóhímzést az életfán, alant pedig a szivárványszínű mókus rágja az életfa gyökerét, de Noé bárkája, terhüket egyre nehezebben cipelő Atlaszok és csúf kis puttók, meg kovácsoltvas menórák teszik teljessé a zűrzavart. Szóval ennyit a Zsidónegyedbe tudatosan illeszkedő motívumkincsről. A harmadik emeleti sokszögletű zárterkélypárra mindenképp felhívnám becses figyelmüket, még ha a kilátás nem is ígér budai örökpanorámát, csak a Kis-Jeruzsálemre jellemző ismeretlenül is ismerős ablaktengert (vagy mondjuk úgy, itt álmodozva kitekinteni járhat meglepő eredményekkel is). -- source link
#puttó#kovácsoltvas#migray