77./ VII. Alsóerdősor utca 8. Az elmúlt évben éppen négyszer t&ou
77./ VII. Alsóerdősor utca 8. Az elmúlt évben éppen négyszer többször jártunk kórházban, mint szerettük volna. Akárhányszor sietve lépkedtünk az Alsóerdősor utcában, idegességemben mindig megjegyeztem, “milyen szép ez a ház, kár, hogy ennyire lepusztult”, amire a válasz mindig, de mindig ugyanaz volt, “tényleg szép”. Napokkal később, hazafelé pedig sokkal felszabadultabban mondtam ugyanezt, de a válasz is csak lakonikusságában volt felszabadult. Tényleg szép. Szerencsére olyan régen jártunk az Alsóerdősor utcában, nem is láttam, végre elkészült a teljes homlokzati felújítás. Így már pontosan tudható, a Fodor Gyula tervezte Steinhardt-udvarról van szó: mind az építtető, mind az építő neve feltűnik a fronton az obligát bőségszarus hölgyek és körtáncot járó puttók között. Egy idő után még nekem is halálosan unalmassá válnak Ney Simon művészi igényű, de kissé torz stukkóalakjai. Az ornamentikában azonban itt megjelenik egy új elem, a színházat jelképező síró-nevető maszkpáros, mégpedig a 4. emelet feletti timpanonszerű megoldáson. S ha már díszítettség, emellett a csakugyan drámai kapumegoldás mellett nem lehet csakúgy elmenni: márványoszlopok és grádicsok vezetnek a míves rézbetétes, kovácsoltvas bejárathoz, melynek alkotóját szintén megörökíti a felirat – Schneider József pompás munkája a kapu. Felette bőségszarus, gyümölcsmotívumos üvegbetét, odabent pedig elszabadul a stukkós-faragásos-kukatárolós őrület, hogy egy némiképp eklektoid oszlopos-körfolyosós udvarban csillapodjék. A bal kéz felé nyíló főlépcsőházban szintén a Fodorra jellemző faunfejes tartókonzolok figyelik a járókelőket, akik egy pocsék IKV-s lifttel juthatnak magasabb szintekre. A nyílászárók változatos csoportjainak és a homlokzat pácolt húsra emlékeztető színének taglalásától ehelyt nagyvonalúan eltekintek. -- source link
#fodor gyula#steinhardt udvar#kovácsoltvas#szecesszió