73./ IX. lónyay utca 26. “Nyitva az ajtó, bejöhetsz”, az &uum
73./ IX. lónyay utca 26. “Nyitva az ajtó, bejöhetsz”, az üres padról meg a vetett ágyról nincs elképzelésem, de nem tudtam ellenállni a tárva-nyitva hagyott kapunak. Így készült a Romantikus Romok sorozat újabb darabja, végre valami olyan döbbenetesen szépre leltem, hogy nehezen találom a szavakat. A Lónyay utcában több okból is körülbelül otthon vagyok, így nem rázott meg különösebben a két udvaros házban elém táruló látvány, az aládúcolt emelet, a falon szétkent ürülék, a második udvarban focizó purdék és mámikájuk, aki éppen turistákat próbált a jól bevált módszerrel elüldözni: egyre hangosabban és tagoltabban mondogatta, hogy itt nincs semmiféle kapu a Ráday utca felé. Még a szekrényen pihengető kitömött tyúkféle madáron sem lepődtem meg, bár kétségkívül eredeti dekor. Akkor kezdtek folyni a könnyeim, amikor a freskót megláttam a “főlépcsőházban”. Ez az egész konstruktum úgy gyönyörű, ahogyan van. Szeretném megállítani az időt, kimerevíteni ezt a tavaszi délutánt, hogy a Hild Károly tervezte ház olyan maradjon, amilyen most, hogy megőrizze ezeket a hihetetlen kontrasztokat, amitől úgy érzem, világok feszülnek egymásnak a Lónyay utcában. Ráday Mihály és az önkormányzat is másképp gondolja ezt: előbbi nyilván a példaértékű hiteles rekonstrukció híve (az egykor itt élt Guilbrand Gregersent - Gregersen Hugó festőművész, építész nagyapját - is feltámasztaná minden bizonnyal), utóbbi a második udvart körülfogó épületrészt lebontaná és jó beépítené a helyét, bár az épület műemlék. Már csak az is a megtartása mellett szólna, hogy 1835 óta valahogy, óriási szerencsével egyáltalán fennmaradt. Csak a mekkmesterek torzították el kissé egyes részleteit. Példa: itt található Budapest garantáltan legretróbb és legrondább csengőtáblája, ne mulasszák el, ha a környéken járnak. -- source link
#klasszicizmus#freskó#romantika