Ferdínand Ossendowski a kiváló lengyel író, felfedező, mint a t&o

Ferdínand Ossendowski a kiváló lengyel író, felfedező, mint a többi kortársa, ő maga sem maradhatott ki korának forrongó történelméből.  1920-ban az észak-oroszországi Krasznojarszkban élt és dolgozott, ott kapta el az orosz forradalom forgószele, ahonnan egy napon minden tétovázás nélkül azonnal menekülnie kellett. Ez a kötete ezt a több ezer kilométer hosszú és sok-sok hónapon át tartó, rendkívül kalandos menekülését írja le. A könyv sokszor ugrál természettudományok és a véres valóság közt, lelkesen ír pl a mongol állatvilágról, szokásokról, a következő lapon pedig ismét lázasan tüzelnek rá az őt Oroszországból kitartóan üldöző bolsevikok, ezekből pedig rendre véres és kegyetlen küzdelem bontakozik ki, nem kímélve az olvasót a háború egyéb borzalmaitól. Örülök hogy rátaláltam mert lebilincselően ír, sok kötete van, így Ossendowskitól remélhetőleg még sok sztorit fogok tudni feldolgozni.illusztrációm Ferdynand Antoni Ossendowski : Állatok, emberek és istenek c. könyvének  (1922) “A titokzatos Mongolország” fejezetéhez“ A sors úgy akarta, hogy miután teljesülhetetlennek bizonyult az a tervem, hogy Tibeten át elérjem a Csendes-óceánt, az életemért  küzdve és biztosságra törekedve, fél évet töltöttem el ebben az országban.(…) Régi hű barátomat és engemet elkapott a rendkívül fontos és veszedelmes események forgószele, amely 1921-ben végigsöpört Mongolországon.Mégis ennek a körülménynek köszönhetem, megismerhettem a csöndes, jószívű és becsületes mongol népet. A lelkében olvashtattam, láttam szenvedéseit és reményeit. Tanúja voltam a szorongás és félelem rettenetes állapotának, amelyen a misztérium borong ebben az országban, ahol a misztérium betölti az egész életet. Megfigyeltem, amikor folyamok tompa dörgéssel széttörték a nagy téli hidegben jégláncaikat, láttam, amikor tavak emberi csontokat dobtak ki partjaikra, hallottam, amikor vad hangok szólaltak meg a hegyszakadékokban, sírszerű pusztaságokon tűzlángokat állapítottam meg, megpillantottam égő tavakat, fölnéztem hegyekre, amelyeknek csúcsai megmászhatatlanok, tekergőző, gödrökben áttelelő kígyók nagy rakásaira bukkantam, eljutottam folyamokhoz, amelyek örökké be vannak fagyva, találtam sziklákat, amelyek mintha megkövesedett tevék, lovasok és karavánok lettek volna és mindenütt a csupasz, csupasz hegyeket pillantottam meg, amelyeknek láncai a sátánnak a lenyugvó nap sugarában vérbe mártott köpenyéhez hasonlítanak. “ -- source link

More pics about