illusztrációm Bánó Jenő : Bolyongásaim Amerikában c. k&oum

illusztrációm Bánó Jenő : Bolyongásaim Amerikában c. könyvének (1906) “A spanyol Transantlantique társaság gőzhajóján töltött utolsó órák” fejezetéhez“Miután hajónk megállott és horgonyt vetett, velem együtt az utasok legnagyobb része ladikot kívánt fogadni, hogy még az este szárazra léphessen. A hajóparancsnok azonban e szándékunkban megakadályozott és szigorú rendeletet adott ki, hogy reggelig, vagyis míg a hajó a kikötő mólóján ki nem kötött, senkise merészkedjék azt elhagyni. Nem maradt tehát egyéb hátra, , mint belenyugodni ebbe a szigorú intézkedésbe és bevárni a lefekvés idejét. Ehhez azonban még nagy idő hiányzott , mert nyolcra sem járt még a mutató. Hogy tehát a még hátralévő idő elteljen, természetese hogy mindenki szórakozást keresett. Az első- és másodoasztályú utasok egy része kártya vagy sakkjátékkal töltötte az időt, mások egy borzasztó hamisan hangolt zongora hangjait hallgatták, de ezek nem annyira a zene miatt, mint inkább az annak billenytyűit verő szép fehér kacsók tulajdonosnője kedvéért, aki egy nagyon csinos venezuelai kreol hölgyecske lévén, ábrándos szemeit igen ügyesen tudta az őt körülvevő fiatalemberek során végiglegeltetni. Ezek azután az ugyancsak erős mágnes hatása alatt oly figyelemmel hallgatták játékát, mintha az illető legalábbis egy Liszt vagy Rubinstein művészétevel bírt volna. Igazán ügyes kis teremtés volt, mert művészetének hiányát, de legyünk igazságosak: a zongoráét is, szemjátékával tudta pótolni. Ha a melódia mélabús, szomorú volt, szemei is melanchólikusan tekintettek körül, ha a zene gyors vagy víg volt, mosoly sugárzott belőlük. Képzelem, ha a mi gyors csárdásainkat tudta volna reprodukálni, oly tűz lappangott volna a két bogárszemében, hogy aki beléjök pillant, vagy elszédül, vagy elkárhozik.”Bánó Jenő egészen kalandos életet élt. Egy 800 éves múltra visszatekintő mai is élő  magyar család a Bánó család tagja. Fiatal tengerészként beutazza  Olaszországot, Angliát és Franciaországot, majd 34 éves korában nyugdíjba vonul és utazgatni kezd. Mexicóba vándorol, ahol ültetvényes lesz amit Hunniának nevez, indián nőt vesz feleségül és az állampolgárságot is felveszi. Egy betegség miatt hajóra száll és beutazza Dél-Amerikát.  Később mexicói és egyiptomi főkonzullá nevezik ki, több földrajzi társaság tagja, Magyarországon is tart előadásokat utazásairól. Bánó egy felvilágosult, dolgos ember és kitűnő író, aki nemcsak megérti de tiszteli és szereti is az indiánokat és azok kulturáját és szemmel láthatóan ugyanígy érez indián vagy dél-amerikai benszülött nőkkel kapcsolatban. Könyvei igazi ritkaságok, kereskedelemi forgalomban nem találni eladó darabot, csak előjegyezni lehet, én magam is egy 1955-ös “A nagyvilág magyar vándorai” c. duplakötetes gyűjteményben olvasom a könyvéből kiragadott szemelvényeket. -- source link

More pics about