illusztrációm Zboray Ernő : Tizenöt év Jáva szigetén c. k&ou

illusztrációm Zboray Ernő : Tizenöt év Jáva szigetén c. könyvének (1936) “Kígyók és más háziállatok” fejezetéhez“ A trópusokon sok ezer európai él, aki sohasem jut el az őserdőkbe. Bent laknak a városokban éveken keresztül, évi szabadságukat ott töltik valamelyik helyi üdülőtelepen, teljesen civilizált környezetben. Ezek az európaiak sohasem látnak se tigrist, se vaddisznót, se majmot, se krokodilust. Legfeljebb az állatkertben. Azonban jut a városi embernek is éppen elég a trópusok “vadállataiból”.Az ember elcsodálkozik, hogy mennyiféle állat lakik az emberrel egy fedél alatt. Ezek már valóságos háziállatoknak számítanak.Íme egy pár a legismertebb fajtából.A kígyó. Ebből van mindenféle és fajta. Mérges, kevésbé mérges és teljesen ártalmatlan. Ezek kint laknak a kertben, bent a földben vagy a fák tetején. Ha nagyon sok eső esik és a kígyólukak megtelnek vízzel, akkor bemennek a házba. Meghúzódnak az ágy alatt, a ruhásszekrényben, kalapskatulyában, az íróasztal fiókjában, az éjjeliszekrényben, vagy egy korhadt gerendában. Mindenhol jól érzik magukat. Egészen addig, amíg az ember össze nem találkozik velük. Ekkor mindketten rémesen megijednek. Az ember is, a kígyó is. Minthogy a kígyó nem tud kiabálni, így csak az ember kiabál. - Djongosz, djongosz!, kabon, kabon, ular, ular! -. ordítja ilyenkor az ember, ami azt jelenti hogy inas, inas, kertész, kertész, kígyó, kígyó. Ez malájul van ordítva, de persze lehet javánul és szundanézul is ordítani. Erre előjön az inas, vagy a kertész, vagy mind a kettő, a kígyó már ott van. Most az ember, az inas és kartész, nézik a kígyót. A kígyó meg visszanéz. Mind a négyen remegnek. Egyszerre valakinek eszébe jut, hogy agyon kellene verni a kígyót és suttogva azt mondja : - Bot.Ez azt jelenti bővebben, hogy botot kellene hozni. Erre elszalad az ember, az inas és a kertész botért, de szalad a kígyó is, persze ő nem botért. Később visszajön az ember, az inas és a kertész, de a kígyó nem. Erre nagy óvatosan elkezdik egymást keresni. Ez félig-meddig fogócska, félig-meddig bújócska. Az emberek a fogócskát játszszák, a kígyók a bújócskát.  Legtöbbször úgy végződik a játék, hogy akik a fogócskát játszották, elfáradnak. A kígyó is elfárad, mert már régen alszik a kalapskatulyában, mikor az ember, az inas meg a kertész még mindig piszkálják a szekrény alól a cipőket, az ágy alól a harisnyát, a dívány alól a múlthetu újságokat, a pohárszék alól a régen keresett merőkanalat.Másnap azután az embernek fáj a háta, a sok hajlástól, álmos is, mert rosszul aludt és kígyókról álmodott. Persze aznap nagytakarítás van. A kígyó közben óvatosan kisétált a kalpskatulyából a kertbe, és onnan nézi a nagytakarítást. Ez a kígyó! “ -- source link

More pics about