Kicsit több mint egy éve osztottam meg Barbousse apó csodálatos tört&
Kicsit több mint egy éve osztottam meg Barbousse apó csodálatos történetét, amelyik sarkvidéki rajongásommal ugyan ellentétes tájról szól, mégis az egyik kedvencem lett. Csak mint a márc.15-i bejegyzésemben Szántó úré, az öreg Barbousse-nak is lenyűgöző és roppant kalandos élete volt amelyet igyekeztem látványosan megrajzolni. Hogy sikerült-e, azt az olvasó eldönti, mindenesetre most újra megosztom és szeretettel ajánlom ezeket a sorokat mindazoknak akik szeretik a kalandokkal, romantikával átszőtt izgalmas történeteket. illusztrációm Aage Krarup Nielsen : A trópusokon át a déli jeges tengerre c. könyvének ( 1920 ) “Afrikai sorsok” fejezéthez :“ Különös alakok bukkannak fel itt Dakarban, hogy aztán éppoly hirtelen eltűnjenek, de némelyikük valami kifürkészhetetlen okból mégis ittragad ebben az afrikai fészekben. A sorstól erre-arra vetett emberek ezek akiknek kalandjai s élményei akárhány regényre elegendő anyagot szolgáltathatnának, úgy hogy a szerzőnek csupán csak a fejezetcímet kellene fölibük írni.Naponta elmegyek a kis bolt előtt, amelynek nyitott ajtajában Barbusse apó inggujjban üldögélve, szívja barna cseréppipáját.Barbousse apó specialista az afrikai képeslapokban és benszülötteket ábrázoló fényképekben. Egész üzlethelyisége, kezdve a padlótól föl a mennyezetig, csupa spanyolfal, amelyek telisteli vannak képeslapokkal és fényképekkel.Sok esztendővel ezelőtt - hogy mikor, senki sem tudja pontosan - gyalog érkezett a dakari partra az ország belsejéből, kezében egyetlen kis táskával, amely fényképezőgépén kívül nem sok egyebet tartalmazott s egy bennszülött kíséretében, aki lemezekkel telt nagy ládát cipelt utána.Eleddig még senki sem tudta kideríteni, hol mindenfelé csatangolt és mi mindenhez fogott, mielőtt arra a gondolatra jutott, hogy a sötét világrészt egyesegyedül bebarangolva, fényképeket gyűjtsön. Ám vállalkozása dús aratást eredményezett, amit annak a csodálatos, szinte azt mondhatni, titokzatos képességének köszönhetett, hogy nagyszerűen tudoitt bánni s érintkezni a bennszülöttekkel. Vad és harcias törzsek, amelyek a legnagyobb élvezettel faltak volna föl jámbor s irántuk jóakaratot tanusító hittérítőket, vendégszerető fogadtatásban részesítették, sőt még azt is megengedték neki, hogy főnöküket legszebb asszonyaikkal egyetemben lefényképezze. Barangolásai folyamán a különböző népek és törzsek nyelvének, életmódjának és jellemző sajátosságainak nagyobb ismeretére tett szert, mint akárhány tudományos kutató.Később aztán Dakarban telepedett meg és azzal foglalkozott, hogy francia tengerészkatonáknak s a Dakar kikötőjét érintő nagy délamerikai hajóvonalak utasainak afrikai fényképeket adjon el. Üzlete virult, felvirradt a képeslevelezőlapok aranykora, Barbousse vállalkozásából világkiviteli cég fejlődött ezen üzletágban. (…)Barbousse vagyona egyenes arányban növekedett üzlete forgalmával, azonkívül még szerencsés spekulációk is megsokszorozták. Takarékos ember volt, határozott tervekkel nézett a jövő elé. Egy szép napon néhány millió frankot tudhatott magáénak.Ekkor bezárta üzletét és Párizsba ment, hogy az Afrika forró ege alatt átélt sok hosszú esztendő fáradalmaiért és nélkülözéseiért ott kárpótolja magát. Több éven át élt Párizs örvénylő forgatagában s életvidám bacchánsok és bacchánsnők egész seregétől környezve, ünnepelte a város zajos éjszakáit, míg csak az utolsó frankjának is nyakára nem hágott.Egy szép napon aztán, kezében képeslapokkal telt kis táskával, Barbousse ismét partraszállt Dakarban, hol a kikötő közelében kicsiny boltot nyitott. Az egykori napok jó üzletei és nagy bevételei nem tértek vissza többé, hanem azért Barbousse apó - így hívják fehér hajáért - aki kicsiny boltjának árnyékában irónikus és világismerő voltaire-i arckifejezéssel üldögélve, flegmatikusan szívja ócska, barna cseréppipáját, egyáltalán nem tartozik az élet megvertjei közé - sőt ellenkezőleg. Azzal a méltóságteljes ünnepélyességgel, amellyel egy tengernagy osztja ki a becsületrend keresztjét, nyújtja át képeslapjait a francia tengerészkatonáknak. Midőn gondolataiba merülten ül boltjában, távoli emlékek és tapasztalatok mosolya játszadozik az ajkán, ahogyan csak olyan ember tud mosolyogni, aki az életet minden sivatagával és oázisával együtt megismerte.” -- source link
#illustration#storytelling#oldbook#barbousse